amerikai fekete-fehér, angol inzertes, magyar feliratos, néma, öröklős vígjáték* - 70 perc
Előzmények: Mack Sennett felfedezi Chaplint, aki később lelép; a filmről a kritikák azt írják, átlagos film, de kiemelkedő tehetség benne Chaplin; nem ismerem Marie Dresslert, a kor sztárját.
Tillie, egy férfiarcú kafferbivaly kutyát sétáltat, amikor megjelenik egy idegen a városban, akinek már van sétabotja és csámpás lába, de még nincs Hiti-bajusza és csavargó ruhája. Összeismerkedne
k, az idegen udvarolni kezd, aminek csak egy okát tudom elképzelni, a kafferbivalynál nyilván kolbászból volt a kerítés, amíg meg nem ette. Nemsokára kiderül, pénz van a háznál, így az idegen már drága tüneménynek is nevezi Tillie-t. Nem hiszem el, hogy Tillie a kor sztárja, Dressler, kizárt hogy sztár legyen egy ekkora drabál. Tillie megkapja az idegentől, ami szerintem is jár neki, nyakon bassza egy méretes téglával és jót nevet rajta. Megjelenik Mabel, nyilván ő Dressler, a nagydarab és kicsiagyat pedig egy férfi játszhatja csak. Mabel megfelel a kor ízlésének. Az idegen neki kezd udvarolni, de hamarosan kiderül, hogy a drága tünemény örököl nagybácsikájától, így Chaplin karaktere visszatér a szörnyhöz.
Bár van történet, mégis inkább kis fejezetekből áll össze**, amiben Chaplin messze kiemelkedik színészi játékával (bár mintha kétszer is belenevetett volna), a szörnyeteget játszó férfi sem rossz, a Dressler-féle csinos nő párszor elmutatja, milyen kövér a drága kafferbivaly, vág pár grimaszt és ennyi. Tillie apja szinte arctalan, a nagybácsi jelenetei tök fölöslegesek, van még ilyen néhány, hiányzik nagyon a vágás. A filmben láthatjuk, milyen volt a kor mozija
, amikor az idegen elmegy Mabellel, és kiderül milyen a kor menő elit tánca.
A legtöbb poén arra épül, hogy Tillie mekkora tehén és milyen tuskó (erre alapoztam szándékosan én is a leírásban), nem csoda, ha ezt száz év alatt megunták az emberek és ma már inkább ízléstelennek mondanák. Ez azonban az első egész estés vígjáték (értelemszerűen Chaplinnek is***), így megbocsátható neki. Most már elárulhatum tévedésem, a stáblistát megnéztem utána, valójában Dressler játssza Tillie-t, a kor sztárja tehát az egyébként nem rossz játéka mellett csupán gúny tárgya hetven percen át, de már megszokhatta, 1910-ben 77 előadáson keresztül játszotta ezt egy musicalben a Broadway-n, ráadásul két további rész is készült Tillie's Tomato Suprise és Tillie Wakes Up címen, szintén Dresslerrel.
Ami a film címét illeti, állítólag idehaza sokáig nem jelent meg, így a magyar cím(ek) csak szájhagyomány útján terjedtek. "Chaplin, a kékszakáll" véleményem szerint nem passzol, ahogy a "Reménytelen szerelem" sem, de utóbbi címen jelent meg idehaza a Jupiter Filmtől, az egyébként már akkor is ingyenes jogú film.
Rendező: Mack Sennett
Írta: Hampton Del Ruth, Craig Hutchinson, Mack Sennett, A. Baldwin Sloane (Tillie rémálma musical színdarab), Edgar Smith (Tillie rémálma musical színdarab)
Főszereplők: Marie Dressler - Tillie, Charles Chaplin - az Idegen, Mabel Normand - Mabel, Mack Swain - Tillie apja, Charles Bennett - Tillie nagybácsija, Charley Chase - a detektív a moziban
Producer: Mack Sennett
Zene: Edward Kilenyi
Operatőr: Hans F. Koenekamp, Frank D. Williams
(1-10-ig): ③
* saját műfajmeghatározás
** Buster Keaton szerint Roscoe 'Fatty' Arbuckle rendezett fejezeteket a filmből
*** Chaplin ezután a film után lelép Sennettől, és saját maga rendezi a filmjeit
